Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Zeneszerző, népzenekutató volt.

1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkásságát, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját műveivel a nyilvánosság elé. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették, nem taníthatott. Elszigeteltségéből 1923-ban a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki, majd 1926-ban Háry János daljátéka világsikert aratott, 1932-ben mutatták be Székelyfonó című daljátékát. Zeneelméleti tevékenysége is jelentős. A magyar népzene című monográfiája 1937-ben jelent meg.

A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. 1945-ben alkotta a Missa brevis-t. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946–1949 között pedig az Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettőst. 1951–1967 között megjelent a Magyar Népzene Tára első kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései.

1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, amely jelentős volt mind a néprajz, mind a zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. Egész életén át küzdött az ifjúság zenei neveléséért, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. 1967. március 6-án, reggel, szívroham következtében hunyt el.

További művei:
• Marosszéki táncok (1927–1930)
• Nyári este (1927)
• Galántai táncok (1933)
• Budavári Te Deum – Buda felszabadulásának 250. évfordulójára (1936)
• Fölszállott a páva (1939)
• Concerto (1940)