Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson.
Zenei tehetségére már kisgyermekkorában felfigyeltek a szülei. A budapesti Zeneakadémián zongoraművésznek tanult, és zeneműveket is szerzett. Első külföldi hangversenyére 1903-ban került sor, ahol Kossuth-szimfónia című művét mutatták be. 1907-ben zongoratanár lett a Zeneakadémián. 1910-ben volt első szerzői estje, melyen pályatársával, Kodály Zoltánnal együtt mutatta be zeneműveit.
Az 1910-es évek végén nagy tetszéssel fogadta a közönség az Operaházban A fából faragott királyfi című táncjátékát, majd A kékszakállú herceg vára című operáját. 1920-ban nagysikerű zongorahangversenyeket adott Európában és Amerikában.
Ezután érdeklődése központjába a népdalgyűjtés került. Tíz éven keresztül járta zeneszerző barátjával, Kodály Zoltánnal a falvakat, és írásban rögzítette a már majdnem feledésbe merült magyar népdalok szövegét és dallamát. A magyar népdalok mellett más népek (például román, szlovák, szerb, bolgár, arab, török) dalait is kutatta és lejegyezte. Bartók Béla művészetére nagy hatással voltak a népdalok. Felfedezte a különféle népek dalaiban a hasonlóságot, a kapcsolatot. Így fogalmazott: „Az én igazi vezéreszmém… a népek testvérré válásának eszméje… Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben…”
1940-ben politikai okok miatt áttelepült Amerikába. Ott is folytatta zeneszerzői és zongoraművészi munkáját. A háború után hazakészült, de ebben súlyos betegsége megakadályozta. További terveit már nem tudta megvalósítani. Halála előtt ezt mondta orvosainak: „Csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem.” 1945. szeptember 26-án New Yorkban halt meg.
Földi maradványait később hazaszállították Amerikából. 1988-ban Budán, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Ma az egész világon ismertek és népszerűek művei. Alkotásait gyakran szó- laltatják meg a világ számos hangversenytermében. Mikrokozmosz és Gyermekeknek című, zongorára írt művei a zongorázni tanuló gyerekek számára készültek.
(forrás: ofi.oh.gov.hu)
Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Zenei tehetségére már kisgyermekkorában felfigyeltek a szülei. A budapesti Zeneakadémián zongoraművésznek tanult, és zeneműveket is szerzett. Első külföldi hangversenyére 1903-ban került sor, ahol Kossuth-szimfónia című művét mutatták be. 1907-ben zongoratanár lett a Zeneakadémián. 1910-ben volt első szerzői estje, melyen pályatársával, Kodály Zoltánnal együtt mutatta be zeneműveit.
Az 1910-es évek végén nagy tetszéssel fogadta a közönség az Operaházban A fából faragott királyfi című táncjátékát, majd A kékszakállú herceg vára című operáját. 1920-ban nagysikerű zongorahangversenyeket adott Európában és Amerikában.
Ezután érdeklődése központjába a népdalgyűjtés került. Tíz éven keresztül járta zeneszerző barátjával, Kodály Zoltánnal a falvakat, és írásban rögzítette a már majdnem feledésbe merült magyar népdalok szövegét és dallamát. A magyar népdalok mellett más népek (például román, szlovák, szerb, bolgár, arab, török) dalait is kutatta és lejegyezte. Bartók Béla művészetére nagy hatással voltak a népdalok. Felfedezte a különféle népek dalaiban a hasonlóságot, a kapcsolatot. Így fogalmazott: „Az én igazi vezéreszmém… a népek testvérré válásának eszméje… Ezt az eszmét igyekszem – amennyire erőmtől telik – szolgálni zenémben…”
1940-ben politikai okok miatt áttelepült Amerikába. Ott is folytatta zeneszerzői és zongoraművészi munkáját. A háború után hazakészült, de ebben súlyos betegsége megakadályozta. További terveit már nem tudta megvalósítani. Halála előtt ezt mondta orvosainak: „Csak azt sajnálom, hogy tele poggyásszal kell elmennem.” 1945. szeptember 26-án New Yorkban halt meg.
Földi maradványait később hazaszállították Amerikából. 1988-ban Budán, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Ma az egész világon ismertek és népszerűek művei. Alkotásait gyakran szó- laltatják meg a világ számos hangversenytermében. Mikrokozmosz és Gyermekeknek című, zongorára írt művei a zongorázni tanuló gyerekek számára készültek.
(forrás: ofi.oh.gov.hu)
A Gyermekeknek című ciklus Bartók Béla műve, amelyben mindegyik kis darab valamilyen népdal feldolgozása. Bartók legfeljebb közjátékokkal szakította meg, vagy a dallamot a basszusba helyezte. Zongoraoktatásunk egyik alapanyaga, de nagy művészek is előadják koncertjeiken.
„…had’ jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan” – így nyilatkozott egy alkalommal Bartók e sorozat pedagógiai céljáról.
(az idézet forrása: Ujfalussy József: Bartók breviárium, 363. 1.)
Bartók: Gyermekeknek I/3.
– Szegény legény vagyok én…
Zongorán:
Vibrafonnal:
Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Zeneszerző, népzenekutató volt.
1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkásságát, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját műveivel a nyilvánosság elé. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették, nem taníthatott. Elszigeteltségéből 1923-ban a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki, majd 1926-ban Háry János daljátéka világsikert aratott, 1932-ben mutatták be Székelyfonó című daljátékát. Zeneelméleti tevékenysége is jelentős. A magyar népzene című monográfiája 1937-ben jelent meg.
A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. 1945-ben alkotta a Missa brevis-t. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946–1949 között pedig az Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettőst. 1951–1967 között megjelent a Magyar Népzene Tára első kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései.
1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, amely jelentős volt mind a néprajz, mind a zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. Egész életén át küzdött az ifjúság zenei neveléséért, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. 1967. március 6-án, reggel, szívroham következtében hunyt el.
További művei:
• Marosszéki táncok (1927–1930)
• Nyári este (1927)
• Galántai táncok (1933)
• Budavári Te Deum – Buda felszabadulásának 250. évfordulójára (1936)
• Fölszállott a páva (1939)
• Concerto (1940)
Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Zeneszerző, népzenekutató volt.
1905-ben kezdte el népdalgyűjtő munkásságát, 1907-ben a Zeneakadémia tanárává nevezték ki, ahol zeneelméletet, majd zeneszerzést tanított. 1910-ben lépett saját műveivel a nyilvánosság elé. 1919-ben részt vett a zenei direktórium munkájában, ezért később fegyelmi eljárás indult ellene, kinevezését érvénytelenítették, nem taníthatott. Elszigeteltségéből 1923-ban a Psalmus Hungaricus nemzetközi sikere emelte ki, majd 1926-ban Háry János daljátéka világsikert aratott, 1932-ben mutatták be Székelyfonó című daljátékát. Zeneelméleti tevékenysége is jelentős. A magyar népzene című monográfiája 1937-ben jelent meg.
A II. világháború alatt mentette az üldözötteket, majd neki is bujkálnia kellett. 1945-ben alkotta a Missa brevis-t. Részt vett a demokratikus megújulásban, ő lett a Zeneakadémia igazgató-tanácsának elnöke, 1946–1949 között pedig az Magyar Tudományos Akadémia elnöke. 1948-ban mutatták be a Czinka Pannát, 1951-ben a Kállai kettőst. 1951–1967 között megjelent a Magyar Népzene Tára első kötete, és a zeneoktatásban is érvényesültek elképzelései.
1948-ban és 1952-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát, amely jelentős volt mind a néprajz, mind a zenetörténet, zeneesztétika, zenekritika, irodalomtörténet, a nyelvészet és nyelvművelés területén. Egész életén át küzdött az ifjúság zenei neveléséért, ideértve az iskolai énekoktatást, a zenei írás-olvasás (szolfézs) alapvető funkcióját a tantervben, valamint a kóruskultúra hazai elemekre építő ápolását. A Kodály-módszer ma világszerte ismert és követett példa a zenepedagógiában. 1967. március 6-án, reggel, szívroham következtében hunyt el.
További művei:
• Marosszéki táncok (1927–1930)
• Nyári este (1927)
• Galántai táncok (1933)
• Budavári Te Deum – Buda felszabadulásának 250. évfordulójára (1936)
• Fölszállott a páva (1939)
• Concerto (1940)